Az alábbi ábrán az összes második világháború óta hivatalban lévő elnök támogatottságának grafikonját láthatjuk:

Néhány feltűnő tény:

• A 11 elnök mindegyike 50% feletti mutatóval lépett hivatalba, de csak 5 volt képes efelett befejezni.
• Közülük csak három olyan van, aki mindkét ciklusát kitöltötte: Eisenhower, Reagan és Clinton. Ford egy hajszállal zárt 50% felett és egy hajszállal kapott ki Carter-től. Kennedy pedig a merénylet miatt első ciklusát sem tudta kitölteni.
• Egyetlen olyan elnök van, aki képes volt a támogatottságán javítani az első méréstől az utolsóig, és az éppen az a Clinton, aki az összes elnök közül a legalacsonyabb mutatóval kezdte meg elnökségét.
• Csak ketten vannak a listán, akik soha nem estek 50% alá, de ebből csak Eisenhower az, aki mindkét ciklusát ki tudta tölteni. Az, aki 50% alá esett, az benézett 40% alá is, az egyetlen kakukktojás ismét Clinton.
• Johnson, tehát 1963 óta egyetlen elnök sem volt képes 70% feletti mutatóval kezdeni, de ha csak a megválasztott elnököket nézzük, akkor 1960, tehát Kennedy óta, erre a bravúrra csak ő és Eisenhower voltak képesek. Ez különösen érdekes annak tekintetében, hogy erre most Obama-nak is jó esélye van.
• Csak a három "háborús elnök" (ha Vietnam-ot nem vesszük figyelembe) volt képes 80% fölé menni, de mindhárman (Truman, idősebb és ifjabb Bush) csak hetek erejéig, és utána mindhárman 40% alá, sőt ketten 30% alá estek, ezt csak a lemondani kényszerülő Nixon szenvedte el. Ez utóbbiak (Truman és ifjabb Bush) ott is maradtak 30% környékén. Ha Vietnam miatt Johnson-t is bevesszük a képbe, akkor pláne elmondhatjuk, hogy támogatottság szempontjából csak nagyon rüvid ideig lehet kifizetődő idegen országokat megtámadni.
• Clinton kivételével egyetlenegy elnök sincs, aki a csúcsponthoz képest ne veszített volna 20%-ot. Csak Reagan és Ford volt képes arra, hogy ennek a veszteségnek legalább a felét visszanyerje.
• Általános "szabálynak" tűnik, hogy minél magasabban kezd egy elnök vagy kerül a ciklusa első két évében, annál nagyobbat esik a végére. Ez történt Truman-nal, Johnson-nal, Carter-el, és a két Bush-al, és valamelyest Nixon-nal is. Aki viszont mérsékelten kezd és soha nem is kerül "túl magasra", az jól tartja magát, esetleg javít is, és utólag sikeres elnökként könyvelik el, erre példa Reagan vagy Clinton. (a legalább egy ciklust kitöltők közül Eisenhower a kivétel). A magyarázat egyszerű: minél magasabbak a várakozások egy hivatalba lépő elnök kapcsán vagy valamikor az első 1-2 évben, annál biztosabb, hogy ezeknek nem tud megfelelni, ezért később a csalódás drasztikusan leolvsztja a támogatottságát. Ha viszont eleve visszafogottak a várakozások, akkor jobb esély van arra, hogy legalább ezeknek nagyjából meg tud felelni. Ki merem jelenteni, hogy a választók többségének a lelkében eleve kódolva van a későbbi csalódás.

Ezek, Obama eddigi tervei és a körülmények alapján a következőt tippelem: Eisenhower óta nem látott különbség lesz a távozó és a hivatalba lépő elnök támogatottság különbségében. Obama 70-75% között kezd, ami fokozatosan csökken. Innen, attól függően, hogy miként kezeli a válságot, két út áll előtte: Johnson-hoz, főleg Carter-hez hasonló, vagy Reagan-hez hasonló. Elképesztő bravúr lenne, ha nem esne be soha 50% alá, és nagyon valószínűtlen, hogy nem fogja megjárni a 40% alatti zónát. A történelmi adatok alapján sajnos a Carter-féle forgatókönyvre van nagyobb esély. Még ha képes lesz lemásolni Reagan, netán Eisenhower grafikonjának mintáját nagyjából, akkor is rendkívül valószínűtlen, hogy 60% felett végez.